Pólya György (1888, Budapest – 1985, Palo Alto) egy magyar matematikus és egyetemi tanár volt, aki világhírt ért el tudományos és pedagógiai munkájával. A sokat emlegetett „marslakók” tagja: az 1900-as évek derekán az Amerikai Egyesült Államokba települt, kivételesen tehetséges magyar tudósok közé tartozott.
Munkássága a matematika, a fizika és a pedagógia széles területeit öleli fel: ő a heurisztika tudományág kidolgozója, a kibernetika egyik úttörője. Jelentős munkát végzett a függvénytanban és a kombinatorikában is, valamint számos más tudományterületen.
Szívügye volt a matematika tanításának megújítása és a gondolkodásra nevelés: ez motiválta arra, hogy megírja „A gondolkodás iskolája” és „A problémamegoldás iskolája” című könyveit. Rá akarta vezetni az embereket, hogy milyen módszerrel kell egy problémát megközelíteni és megoldani. Azt vallotta, hogy a gondolkodás is ugyanolyan készség, mint bármi más: gyakorlással javítani lehet a hatékonyságán. Elhíresült mondata híven jellemzi, hogyan próbálta gondolkodásra nevelni az utókort: „Ha egy problémával nem boldogulsz, keress egy egyszerűbbet, amit meg tudsz oldani.
Kezdezek
Pólya György Budapesten született 1888. december 13.-án, egy értelmiségi család legkisebb – hatodik – gyermekeként. Apja, Pólya Jakab közgazdász volt, aki 1886-ban feleségével, Deutsch Annával együtt római katolikus hitre tért át.
Pólya György Budapesten járt általános iskolába, majd a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult tovább. A biológia és az irodalom volt kedvenc tantárgya, matematikában ekkor még nem tűnt ki. A gimnázium után a budapesti egyetem jog-és államtudományi karára jelentkezett, de hamar átiratkozott az irodalom és filozófiai szakra. Kedvenc filozófia professzora, Alexander Bernát tanácsára kezdett az egyetemen matematikát és fizikát tanulni: Eötvös Loránd és Fejér Lipót előadásait hallgatta, akik nagy hatással voltak rá. Saját elmondása szerint matematikussá válásában Fejér Lipót mellett egy újság, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok játszotta a legnagyobb szerepet.
1910-ben és ’11-ben a bécsi egyetemre járt, Budapestre visszatérve pedig megvédte matematikai doktorátusát a geometriai valószínűség-elmélet témakörben. Témavezetője tisztelt és szeretett tanára, Fejér Lipót volt. Az egyetem még egy fontos dologban hatott életére: itt találkozott a szintén matematikus Szegő Gáborral, akivel évtizedekig együtt dolgozott és életük végéig jó barátok maradtak.
Az egyetem után
1912-ben és ’13-ban Göttingenben dolgozott, de az egyetemről eltanácsolták, mert egy vonaton heves vita után összeverekedett Göttingen egyik városvezetőjének fiával. Rövid párizsi tanulmányi út után 1914-ben Svájcban, a Zürichi Műszaki Egyetem matematikai tanszékén kapott munkát.
Az I. Világháború kitörésekor megkapta behívóját Magyarországról, de pacifista világnézete miatt dacolt a hatóságokkal és nem vonult be katonának. Emiatt lehetetlenné vált visszatérése Magyarországra, hiszen azonnal letartóztatták volna. (Egészen 1967-ig nem is látogatott vissza hazánkba.)
Hosszú svájci életszakasza során több könyvet és tanulmányt kiadott: például ebben az időszakban írta meg Szegő Gáborral együtt a „Feladatok és tételek az analízis köréből” című könyvet, amely nagy szakmai elismerést hozott nekik. Kétszer nyerte el a Rockefeller-ösztöndíjat: először Angliában, majd a Princetoni Egyetemen dolgozott ennek keretében.
Emigráció
1940-ben feleségével együtt az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, mert zsidó származása miatt nem érezte biztonságban magát Európában. Két évig a Brown Egyetemen, majd 1942-től nyugdíjba vonulásáig, 1953-ig a Stanford Egyetemen tanított. Ezekben az években fejezte be „A gondolkodás iskolája” című könyvét, amely óriási siker lett az egész világon. Fáradhatatlanul dolgozott a matematika tanítási módszertanának megreformálásán, és még utolsó éveiben is tanított. 1985-ben, 97 évesen halt meg az Egyesült Államokban, Palo Altoban.
Még több információ Pólya Györgyről: